A jubileumi év keretén belül - százötven éve katolikus templom és száz éve önálló plébánia van a településen - a szlovák, román és német zarándoklatok után október 26-án magyar híveket vártak Lajosvölgye katolikus templomába. A hívek pedig érkeztek is az egyházmegye számos pontjáról - többek között Nagybányáról, Máramarosszigetről, Köveslázról, Batizgombásról, Szatmárnémetiből, Sárközről, Aknasugatagról, Túrterebesről - csoportokban, a forrástelepüléseket jelző táblákkal, megtöltve a templomot.
Ft. Fromherz Attila helyi plébános köszöntött mindenkit, ünnepi alkalomnak nevezve a szentmisét, hiszen az új templomban annak előtte nem hangzott el magyar nyelven a szentmiseáldozat. Beszélt a település történetéről, az ott élt és élő emberekről, a közösség alakulásáról, a több nemzetiségű emberek békés együttéléséről, és a hit, a kultúra megtartásáról. A szentmisét Ft. Reszler Mihály máramarosi főesperes celebrálta, a szentbeszédet Ft. Merlás Tibor mondta. A két nyelven - magyarul és románul - elhangzó evangélium után két nyelven szólt a prédikáció is. Merlás atya a hit megtartó erejét emelte a hívek elé. Visszatekintve a település múltjára rámutatott, a történelem viszontagságos idejében is a hit tartotta meg az embereket és a jelen válságos időben is ez a megoldás. Istenre bízni életünket és a jelenben élni az Úrban.
„Érdekes világban élünk, amelyet csak így szoktunk jellemezni nagy általánosságban: régen nem így volt. Mit jelent az, hogy megváltozott világban élünk? Első sorban azt, hogy megnyíltak a zártnak tűnő közösségek, légiesültek a határok. Ha csak erre a közösségre gondolok, akkor innen is nagyon sokan most máshol keresik boldogságukat. Igen, a gazdasági válság együtt jár az ember hitének válságával is. Nevezhetjük ezt antropológiai válságnak, az ember válságának, amelyben az ember egyedül marad, és folyton kilátástalannak és céltalannak látja a sorsát, elveszíti a hitét. Valóban a Hit Éve egy nyomvonal, egy útvonal számunkra, amelyen ha elindulunk, Istennel találkozunk, benne megerősödünk, és folytatjuk vállalt emberi sorsunkat, életünket, hivatásunkat. Mit jelent hitben élni? Ugyanazt, mint elődeink esetében. Hűséget jelent a múlt hagyományaihoz, határozott értékrend követését, amelyet egyházunk közvetít számunkra. A hősök hite, amely előtt fejet hajtunk, örök biztatás mindannyiunk számára. Ne feledjük, az ő életük semmivel sem volt könnyebb a magunk életénél, sőt, sokkal nehezebb volt."
A szentmise végén Ft. Fromherz Attila köszönte meg a paptestvérek és a hívek jelenlétét, majd Ft. Reszler Mihály, Nepomuki Szent János ereklyéjével adta a záró áldást. A zarándokokat, a házigazda közösség a szentmise után szeretetvendégségre hívta.